A fém eloxálása egy olyan eljárás, amely elektrolízissel sűrű oxidfilmet képez a fém felületén. Elsősorban alumíniumhoz és alumíniumötvözetekhez alkalmas, míg más fémek, például titán, magnézium és cink is eloxálhatók. Ezek közöttalumínium termékekoxidfilmjeik erős tapadása és{0}}költséghatékonysága miatt a legszélesebb körben használatosak.
Az eloxálás alapvető funkciói három kulcsfontosságú dimenzióra összpontosítanak:
1. Korrózióállóság és kopásállóság: Az oxidfilm vastagsága több mikrométertől több tíz mikrométerig terjedhet, így hatékonyan elszigeteli a fémet a korrozív közegektől, például levegőtől és nedvességtől. Ezáltal a fém ellenáll a rozsdásodásnak nedves, savas vagy lúgos környezetben, miközben jelentősen megnöveli a felületi keménységet, és 3-5-szörösére javítja a kopásállóságát a kezeletlen fémekhez képest.
2. Esztétikai javítás: Elektrolitikus színezéssel vagy festéssel különféle színek-, például ezüst, arany, bronz és fekete- érhetők el egységes és tartós felületekkel. Az olyan eljárásokkal kombinálva, mint a homokfúvás vagy a kefe, sokféle esztétikai követelménynek tesz eleget a különböző alkalmazásokhoz.
3. Funkcionális tágulás: Az oxidfilm kiváló adszorpciós tulajdonságokkal rendelkezik, ideális alapként szolgál a későbbi bevonatokhoz, hogy javítsa a festék adhézióját vagy a kötési hatásokat. A speciális eloxálási eljárások további tulajdonságokat, például szigetelést, hővezető képességet vagy magas hőmérsékleti ellenállást is biztosíthatnak, így számos iparágban alkalmazható, beleértve az elektronikát, a repülőgépgyártást és az építőiparban.
